Szerettem volna egy kis összefoglalót készíteni, de erre sajnos nem lesz lehetőség. Egyrészt nagyon elhúzódott a vizsgaidőszak (kettő kis nehézség még maradt), másrészt nem leszek sokat gép előtt a következő pár napban, úgyhogy megragadom az alkalmat és Boldog Új Évet kívánok minden olvasómnak!

Az elmúlt két évben változtam a legtöbbet. Erre a legjobb példa a lentebbi írás, amit - húha nem akarok hazudni - kb ekkor írtam le, de az aktualitása és az, hogy ezeket a gondolatokat én már konkrétan elfelejtettem, egy kicsit mellbe vágott most, ahogy zh-ra tanulás helyett a piszkozatokat nézegettem (mert mi mást is csinálhatnék ilyenkor...). Emlékszem mit akartam ebből kihozni - rovatot of course - de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy megosszam, átnézzem, átfogalmazzam (ezt némi javítással megteszem most, de a lényegen nem változtatok). Na de mégis, miért ez a bevezető? 

Látom a két évem, azt hogy miért alakult ki a mostani rajongásom és az hova vezetett (a PTI-re, programozást tanulni) és hogy ennek a gyökere itt található. Ünnepélyes egy pillanat ez, már csak azért is, mert tudom merrefelé tartok és ennél biztosabb még nem voltam az utamban.

Úgyhogy ezentúl amit megosztok (a későbbiek során, random időközönként) az a rajongásom története, emlékállítás azon művek előtt, amelyeket lángolással szeretek. 

De nem is szaporítom tovább a szót, ezt írtam anno:

Egyszer régen, mikor még Bess a Fangirl c. könyvhöz kapcsolódóan írt (ezt a linket pont nem találom) a fangirlség mértékéről és én is elgondolkodtam azon, hogy melyik regény vagy történet az, amelyik akkora lelkesedést tud okozni, hogy a falat kaparjam bármilyen fanartért, infóért, folytatásért és egyéb kiegészítő dolgokért. Emlékeim szerint ez csak a 6-7-es fok volt a tízes skálán, ennél egyszer sem jutottam messzebb (pedig a tízesig még hosszú az út).

Ami először eszembe jutott az a Harry Potter széria volt és sok más olvasóhoz hasonlóan a kalandozásom a könyvek világában ezzel a sorozattal kezdődött. Mágikus volt és nemcsak abban az értelemben, hogy varázslókról és boszorkányokról szólt, hanem valami olyan megfoghatatlan tüzet és érzést adott, amit meg akartam találni más könyvekben is. Bár persze idővel kialakult, hogy mit is szeretek igazán, de mégsem mehetek el az életem HP-jelensége mellett, mikor a hatása még most is számottevő: ezt a tüzet keresem mindenben.

Ám az akkori fangirl énem fanatikusságára nincsenek szavak: nemcsak hogy boszorkány akartam lenni, csináltam hurkapálcikából varázspálcát (jó, alig múltam 9 éves), vártam azt a fránya behívót a Roxfortba még 11 évesen is ami sosem jött (hajlamos vagyok azt hinni hogy elkeveredett valahova a bagoly) és ez nem volt elég, még rajongói képeket (fanart) és novellákat, regényeket olvasgattam (fanfiction), hogy enyhítsem a hiányt. Ez egyébként pontosan arra a hosszú időszakra esett, amikor a negyedik és az ötödik kötet kiadása között évek teltek el, én pedig szerencsés voltam, hogy csak röpke időt kellett várnom a két rész között, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy saját történetet, saját helyet kerestem a HP univerzumban, amit nem teszek meg minden történettel. Általában a regények lezárt egységek, elfogadom ezt és nem akarok belekontárkodni, max csak annyira, hogy megírjam róla a véleményen a blogon, amit általában megteszek, viszont az akkori HP nem volt lezárt, sok kérdést hagyott és most - ahogy gondolkodom a témán - felvetett egy érdekességet is: vajon akkor is ennyire szerettem volna, ha később kapom kézbe, mikor már megjelent az összes kötet és befalom az egészet egyszerre? Vagy kellett ez a két-három év kényszerpihenő míg én kibontakozhattam és írtam a saját ficeim, illetve néztem a képeket, amíg vártam az ötödik részt?

Igazából ez az utolsó gondolat a Fable számítógépes játéksorozat harmadik tagjának köszönhető, mert elgondolkodtam azon, hogy egy könyv a befejezetlensége illetve a nyitott kérdései miatt okozhat-e akkora rajongást nálam vagy máshol keressem erre a választ? Miért rajongunk egy műért annak minden hibájával együtt? A HP-s élményem alátámasztja a fentebbi gondolatot, de igazán a játék veti fel a kérdést. Mivel adott többet, mint azok a könyvek, amelyeknél nem bújt elő belőlem ez a fangirlség? És mivel kb olyan tüneteket produkálok, mint anno a HP esetében: fanfic - pipa, képek - pipa, fanfic írás a jövőben - terve pipa. Így vehetem annak is, hogy már a második fanatikus élményem élem át [és azóta még volt jópár].

Sajnos a Fable ilyen szinten, tehát a hiányos részek terén verhetetlen, ám ez direkt van így. Hajlamos vagyok azt látni, hogy a készítők direkt hagyták ki a Hős karakterizálást, mert nem reagál érzelmileg szinte semmire, ember először találkozol élőhalottakkal Búsfán, ijedjél már meg! Akadj ki, hercegnő voltál, félned kéne! És itt jön be a szerintem félig zseniális, félig nem az, csavar: azt akarták, hogy TE legyél a Hős, hogy TE félj, nem a képernyőn lévő figura. Nem tudtam meg, hogyan érez a bátyja iránt (ez spoiler lenne hogy mi történt), sőt nem tudtam meg semmit és a szerzők minimális morzsákat adnak nekünk és itt jön be a fangirlség: mert engem érdekel mi történt, azt akarom hogy mondja meg nekem valaki, mi folyik a karakterem lelkében, mert nem én akarok lenni a Hős, hanem csak egy néző. És a terv bevált: rengeteg fanficet, képet, még egy jó mangát is találtam a neten, amelyet a lelkes és a velem ugyanúgy gondolkodó fanok tették ki, akik kíváncsiak voltak a szereplők múltjára, gondolataira, tehát akik nem szereplők, csak nézők akartak lenni velem együtt.

És jön a cáfolat: nem csak ennyitől lesz valaki fangirl vagy boy ízlés szerint, bár kétségtelen hogy ezt valaminek a hiánya hívja elő, de ha csak ennyi lenne az egész mű, akkor az hibának számítana. Szükséges mellette sok olyan vonás is, amitől az a könyv/PC-s/Xboxos játék/papírfecni különleges lesz, szerethető, átélhető, katarzist okozó. Én pedig megpróbálom az elkövetkező időben azt körüljárni, hogy kiből lesz a fangirl és milyen teóriáim vannak az éppen imádott sorozataimmal, játékaimmal, könyveimmel kapcsolatban. 

Ha kíváncsiak vagytok egy lelkes, de a hibákat szintén észrevevő blogger meséjére, akkor várlak szeretettel Titeket legközelebb is (mint mindig)!

Két - három hét és végzek a vizsgáimmal, addig sajnos mérsékelten leszek jelen (ha leszek), pedig hiányzik a blogolás, az olvasás (sajnos az is meghalt erre az időszakra), úgyhogy egy kis türelmet kérek, sietek, igyekszem, meg ilyesmi. 

Hamarosan folytatom!

- Novemberi megjelenések -

A sokszívű értékelése // beszámoló egy könyvbemutatóról.

Addig is, megmutatom mik érkeznek ebben a hónapban (az időpont változhat):

Várható megjelenés: 2017. november 6.

Megölt háromszáz hajadont, mielőtt a falunkba jött volna, hogy feleséget keressen magának. 

Mikor a hatalmas és veszedelmes uralkodó megérkezik a sivatagbeli faluba, hogy magával vigye leendő asszonyát, lesz egy lány, aki kiáll elé, hogy megmentse a nővérét – még azon az áron is, hogy önmagát áldozza fel. 

Az uralkodó palotájában a lány a biztos halálra vár. 

Ám éjre éj jön, és a lány elbűvöli a királyt a történetével, amely különös mágiát sző kettőjük közé, megelevenítve a lány szavait. Ahogy a történet kanyarog, és színnel telik 

meg, a lány varázsa is egyre erősödik. Ám elég erős lesz-e ahhoz, hogy megmentse az életét?

Ki adja ki? Menő Könyvek

Érdekel: az Ezeregyéjszaka meséi miatt.

Várható megjelenés: 2017. november 7.

A halottak arcán ott a történetük.

Jude Fontaine nyomozót három évig tartották fogva egy földalatti cellában, az egyetlen kapcsolata a külvilággal a fogvatartója volt, az ő arcvonásainak olvasása adott értelmet az életének. Az tartotta életben, hogy megtanulta mit jelent a férfi minden egyes ránca, mozdulata, a tekintetén átfutó gondolata.

A magány és a kínzás után Jude-ot az igazság utáni vágy hajtja – valamint az a fantasztikus képessége, amellyel képes nem csak az élők, de a holtak testéről is olvasni. A kollégák hezitálása ellenére Jude visszatér a gyilkosságiakhoz, és miközben új társa, Uriah Ashby nyomozó is kételkedik az alkalmasságában, sőt a férfinek is megvannak a maga titkai. Ám amikor egy sorozatgyilkos fiatal lányokra kezd vadászni, a nyomozók kénytelenek együttműködni, hogy megállítsák a veszélyes őrültet, mielőtt újból lecsap.

Az őrülteket pedig senki nem ismeri annyira, mint Jude.

Ki adja ki? Könyvmolyképző

Érdekel: thriller, krimi és kíváncsi vagyok a KMK új kiadói sorozatára.

Várható megjelenés: 2017. november 8.

Ki ​örökli az általunk teremtett új világot?

Az emberi faj maradéka elhagyja a haldokló Földet, és kétségbeesetten kutat új otthon után a csillagok között. Ősei nyomában járva az egykori aranykor legnagyobb kincsére bukkan: egy olyan bolygóra, amelyet annak idején terraformálással tettek alkalmassá az emberi élet fenntartására. 

Ám az új édennel valami nincs rendben. Az évezredeken át magára hagyott bolygó élővilága ellenőrizetlenül fejlődött, és ez katasztrofális eredménnyel járt. A bolygó nem várja tárt karokkal az érkezőket, nem érintetlen, és főleg nem lakatlan. Az uralkodó faj az emberiség rémálmává változtatta a menedékül szánt Új Földet. 

Két civilizáció kerül ütközési pályára, és mindkettő a határait feszegeti. Mindkettőnek meg kell fontolnia, mit tehet meg a túlélése érdekében. Mivel a tét a faj fennmaradása, korántsem mindegy, ki lesz az Új Föld birtokosa.

Igazi ötletparádé, a rangos Arthur C. Clarke díj győztese 2016-ban, az utóbbi évek egyik legkiugróbb sikerévé vált a tudományos fantasztikus irodalomban.

Ki adja ki? Fumax

Érdekel: űropera plusz Fumax regény.

Várható megjelenés: 2017. november 9.

Ki adja ki? Agave Könyvek

Érdekel: itt van az első nálam és érdekelni fog a folytatás is.

Várható megjelenés: 2017. november 14.

Jazz ​Bashara bűnöző. 

Vagy valami olyasmi. Az élet ugyanis elég kemény Artemisen, a Hold első és egyetlen városában, hacsak nem vagy gazdag turista vagy excentrikus milliárdos. Némi ártalmatlan, de tiltott áru becsempészése nem egetverő bűn, ugyebár? Főleg, ha különböző adósságokat kell törlesztened, mivel a hordári munkádért kapott fizetés a lakbért is alig fedezi. 

A dolgok akkor kezdenek megváltozni, amikor Jazznek páratlan lehetősége adódik a tökéletes bűntény elkövetésére, amely akkora nyereséggel kecsegtet, hogy képtelenség lenne visszautasítani. A lehetetlen végrehajtása azonban még csak a kezdet: ráébred, hogy egyenesen egy összeesküvés kellős közepébe csöppent, amelynek célja nem kevesebb, mint átvenni a hatalmat egész Artemis fölött. 

Ha pedig túl akarja élni, bele kell mennie élete legbrutálisabb játszmájába, olyan tétekkel, amelyek már egyáltalán nincsenek az ínyére. 

A marsi sikerlista-vezető szerzője, Andy Weir újabb lenyűgöző főszereplőt alkotott, Jazz történetét pedig a rá jellemző humorral és tudományos alapossággal írta meg. Az Artemis filmes jogai már a könyv bejelentésének napján elkeltek, a 20th Century Fox és a New Regency máris dolgozik az adaptáción.

Ki adja ki? Fumax

Érdekel: a szerző miatt, érdekesség, hogy a PBE-n (LoL tesztelőoldala) a címhez kapcsolódik nevem...

Várható megjelenés: 2017. november 15.

Ki adja ki? Álomgyár

Érdekel: thriller és egy testvérkapcsolatot mutat be. (Tetszik a borító színkezelése.)

Várható megjelenés: 2017. november 15.

Ki adja ki? General Press

Érdekel: a cím miatt, na meg thriller.

Várható megjelenés: 2017. november 16.

A tökéletes házaspár. A tökéletes gyilkosság. Senki nem feltételezné, hogy az elismert bíró és az elegáns felesége egy drogos prostituálttal beszél meg találkozót. Azt pedig végképp nem, hogy a lányt megölik és eltemetik a patinás, ódon villájuk kertjében.

A Fitzsimon házaspár mélyen hallgat a gyilkosságról. A nő mindent megtesz, nehogy a fia tudomására jusson a szörnyű titok. A férfi viszont lelkileg és idegileg kezd szétesni.

De a fiú nem olyan naiv, mint ahogy a szülei képzelik. Talán nem is annyira ártatlan. És a legnagyobb probléma, hogy szinte rögeszmésen érdeklődni kezd a prostituált családja iránt…

„Mondd le a programjaidat, amikor belekezdesz.” Sunday Mirror 

„Pokoli jól kitalált történet, bravúros kegyelemdöféssel a végén.” Sunday Times 

„Briliáns szerkezetű thriller. Az utolsó lapokon már szinte elviselhetetlen a feszültség.” Woman&Home

Ki adja ki? Lettero

Érdekel: thriller, érdekes alappal.

Várható megjelenés: 2017. november 20.

1893, London. Amikor Cora Seaborne és Francis nevű fia megérkezik Essexbe, ott az a szóbeszéd járja, hogy az egykor a lápvidéken garázdálkodó s emberéleteket követelő mitikus szörny, az Essexi Kígyó újra feltűnt Aldwinter egyházközségének partjainál. Lelkes természetbúvárként Corát tűzbe hozza a hír, hisz talán egy eleddig ismeretlen állatfaj példányáról van szó. A lény nyomait követve ismerkedik meg Aldwinter plébánosával, William Ransome-mal, akivel ellentmondásos érzelmeket táplálnak egymás iránt, míg végül a legváratlanabb módon alakítják át a másik életét.

Az Essexi kígyó több irodalmi díjat kapott, megjelenése óta több mint egy éve az eladási listák elején szerepel a könyv az Egyesült Királyságban.

Ki adja ki? XXI. század

Érdekel: mitikus szörny téma.

Várható megjelenés: 2017. november 20.

Agnes ​Sorel a nápolyi királyné, Aragóniai Jolán bizalmasaként, a királyné fiának kíséretével érkezik a francia királyi udvarba, és szépségével, valamint gyors észjárásával mindenkit hamar lenyűgöz. Magára vonja a király figyelmét is: VII. Károly szívét annyira rabul ejti Agnes, hogy nemcsak szeretőjévé választja, de nyíltan felvállalja kapcsolatukat. A kegyencnő kihívó ruhái, fedetlen keble, drága ékszerei megbotránkozást keltenek az udvarban, irigyeinek száma egyre nő, s a francia trónörökös is szívből gyűlöli… Veszélyes intrikák és rosszindulatú pletykák kereszttüzében kell megküzdenie szerelméért és saját boldogulásáért.

Őfelsége, a Kenti hercegné A szerelmes királynő után az Anjou trilógia második részében is különlegesen izgalmas történelmi karaktert választott regényének központi szereplőjéül. Agnes Sorel (1422-1450) a történelem első hivatalos francia királyi kegyencnője, akinek már nem kellett diszkréten a háttérben maradnia: kacér volt és okos, nagy befolyással bírt a királyra, s így az udvar politikájára is.

Ki adja ki? Libri

Érdekel: történelmi regény Agnes Sorelről.

Könyvbemutató: Luther – Az út

- A Pillanatkép rovat -

Eddigiek (max 10):

Most nem választok új könyvet, még ezzel a hárommal sem haladtam igazán. :C

Eddigiek (max 3):

- Könyvtárból jöttek -

A következő értékelés(ek)

Sorozat: A Vétkes 2.

    

Kapcsolódó bejegyzés:

Az első részről írt értékelésem

---

Cecelia Ahern duológiájának második kötete nem sokat várt arra, hogy előkapjam. Az első rész bár tartalmazott némi negatív jellemzőt, a főszereplő lány bátorsága és erőssége miatt mindent megbocsátottam neki. Nem is vártam kevesebbet A Tökéletestől és hogy megütötte-e a várakozásaimat?

Íme, A Tökéletes értékelése:

Celestine a nagyapjánál húzza meg magát, ahol dolgozik és szomorúan gondol elvesztett életére. Félelemben telnek napjai, mert az Őrszemek bármikor rátalálhatnak, élükön a rideg Mary May-jel. Crevan mintha tudná, hogy a lány ott van, folyamatosan, előre bejelentett őrjáratok zavarják meg a nyugalmukat, míg egy nap az Őrszemek váratlanul érkeznek a tanyára.

Az alábbi, előző kötetben is bemutatott gondolat pedig újfent előtérbe kerül:

,,A Vizsgálóbizottság, ahogy magukat nevezik a Tökéletesség védelmezői, igazából szélesre tárt kapu a haszonlesők és ártó szándékúak számára."

Ideje hát megbuktatni! Vajon sikerülni fog?

Igyekeztem, hogy minél kevesebb információt mondjak el a kis bevezetőmben (amúgy sem szokásom olyan nagy részletezni a cselekményt, mert nem újraírnom akarom a regényt, hanem véleményezni) és úgy érzem, hogy tökéletesen sikerült a rövidséget tartani. Na, körülbelül a könyv is csekély hosszúságúnak érződött az izgalmassága és a pörgős tempója miatt. Egy gyors rávezető jelenet után - amikor Celeste kesereg egy kicsit az elveszett jövője miatt, ami egyébként tökéletesen belefér a műbe, egyáltalán nem tűnik idegesítőnek - máris indul a mandula és a kötet végéig meg sem állunk a nagy izgalmakkal. Az előző regény bennem lecsapódó, a mű feléig tartó sokkjára nagyon is jól emlékszem és a könyv eleje nem volt számomra olyan erős, mint anno, de ez nem azt jelenti, hogy rosszabb lenne. Erős jelenetekben viszont bőven volt részem, bele tudtam helyezkedni az egyes történetekbe (ahogy az ,,égetésnél" éreztem nagyapa kétségbeesését) például, de ha azt nézem, számomra két esetben volt ütős a történet: az elején (valamennyire a kezdő soroktól nem messze) és a végén, Maynél. Mostanában egyik könyv sem tudott ennyire lélekbevágó lenni számomra, úgyhogy ez egy jó pont Ahernnek! Ezek után szívesen meg fogok próbálkozni a romantikusaival.


Azért is működött számomra ez a mű, mert sikerült ignorálnom a YA jellemzőket, például az útközbeni szerelmi évődéseket, egyszerűen Celért minden ilyesmit meg lehet bocsátani. Szóval a szerelemmel nem foglalkoztam és most sem fogok, teljesen hidegen hagyott meg nem is igazán érdekel, mert számomra nem ez a mű erőssége. 

,,Az ember soha nem egyetlen személy. Az vagy, akinek tartod magad, másrészt az, aki valójában vagy. Én már egyikről sem tudom, kicsoda."

Az izgalmas kezdet még egy régóta várt szereplő felbukkanását is tartogatja: Carrick egész hamar feltűnik, ahhoz képest, hogy későbbre vártam. Rá voltam a legkíváncsibb és szerencsére nem következett be az, amitől féltem, mert Carrick nem egy kirakatbaba Cel mellett. Sőt! Sokáig úgy tűnt, hogy ő mozgatja a lányt a tervei felé (de persze úgy, hogy jót akar a társának) és valamennyire Cel elvárta, hogy egy ,,jó" Disney moziban legyenek, vagyis a srác legyen az ő támasztéka, míg rá nem döbben arra, hogy neki is lépnie kell. Addig eléggé tetszett a mű, de utána, ahogy ez az egész átfordul benne, nagyon megszerettem a regényt, onnantól kezdve lett ő is Szereplő, nemcsak egy sakkbábu a táblán. A lányra jellemző maradt az első részben megismert bátorsága és bár ugye az elején a ,,fogalmam sincs hol vagyok én csak önmagam adom" és ,,nem tudom mi történik körülöttem csak sodródom az árral help" átvált egy teljesen tudatos útra, tetszik benne az, ahogyan végül megtanul a szabályok szerint játszani az elég okos húzásaival, még az is lehet, hogy az év női főszereplője lesz a decemberi összesítőmben... Egyébként nem emlékszem arra, hogy bármikor is hülyén döntött volna, csak a jó és nemes kiállása maradt meg bennem nagyon illetve az, hogy állandóan a biztonságot keresi. Némely mondata furcsának és önzőnek tűnhet, de a lány sokszor csak az érzéseiből beszél, és nekem teljesen átjön a talajvesztettsége és a szomorúsága a gyökértelensége miatt. Egyébként van a főhősben valami szimpatikus vonás, a kiállásában, ami miatt csak a pozitív vonásaira emlékszem: önmagát adja végig, nem érzek benne semmi hamisságot. Ezért hiszem el, hogy ez megmozgathat tömegeket.

Ó de térjünk vissza Carrickre egy kicsit! Ő lenne a lázadás alakja, sokkal inkább társítom hozzá ezt a címet, mint a lányhoz, aki a folyton elégedetlen, a két lábbal a földön álló, Celt sokszor megmentő és folyamatosan a feladatra emlékeztető srác; és míg én Celestine-t szomorúnak és sokszor passzívnak látom, a srác a lány ellentéte a tüzes természetével ami fura, mert időnként ez megfordul és Cel lesz az érzelmi töltet, Carrick pedig a józan gondolkodás. Szerencsére a szerző megmenti a fiút a sablonná válástól, azzal, hogy megmutatja egy olyan oldalát a családján keresztül, amit egyébként nem látnánk. Úgyhogy igen, végre egy fiúkarakter, aki nemcsak hasi kockákból és helyes arcélből, sármból, na meg fenyegetően néző szürke/kék/bármilyen (*insert a color*) színű szemből áll!

Akadnak bravúros részek a műben, közrejátszik benne a kedvenc mellékszereplőm, a kicsit flúgos Raphael, akinek a mondataiért oda voltam és vissza, hihetetlenül pofátlan és okos fazon, Ahern az ő részeivel nagyon is feldobta a művet. És a többiekkel mi a helyzet? Artot továbbra sem igazán bírom, jó a vége felé valamennyire kibékültem az ő szerepével, de még mindig inkább csak idegesít, Craven meg egy üldözési mániás főgonosz lett, de ha már a negatív személyeket nézzük fontos megemlíteni Mary May szálát, ami hatalmasat üt! Túlságosan nagy a szánalom bennem, de csitt, erről elég ennyi, már csak ezért megérte végigolvasnom a művet. Enya, az egyik frakció vezetője pedig inkább távol maradt, őt nem igazán tudtam megítélni (ezt sajnáltam), mert Cel gyanakvása elnyomta a jelenetek azon részét, ahol az én ítélkezőképességemnek kellett volna lennie. Kár érte.

Azért ennek még van szerepe. Forrás

Cel nem merül el a politika mély bugyraiban, foglalkozik vele az tény, de nem annyit amennyit kéne és itt van az ok, amiért azt kell írjam, hogy a mű egyszerű. Az tetszik viszont, ahogy fentebb írtam, hogy a lány alkalmazkodik a szabályaihoz, úgyhogy ez az elem - bár jobban örültem volna egy kicsivel több aktivitásnak - teljesen rendben van. Ami ezzel szemben nem annyira jött be - amit az előző részből hiányoltam - most sem került elő: nem tágul tovább a világ. Bár ez nem hibapont nekem (csak hiányzott na) az, hogy akkor mi történik a bűnözőkkel és hogy miért ennyire drasztikus a büntetés rendszere (teóriám volt rá), de ez nem nyert megerősítést, így tartom magam a korábban leírtakhoz: ez az elrettentés eszköze.
Bár igazán nincs időnk nagyon szétnézni ebben a kemény világban, azért valamennyire sikerül, mégis a regény egy versenyfutás az idővel, nem igazán van lehetőségünk megállni és szájtátva szétnézni. Valamennyire azért tágult a világ, megmutatja a szerző, hogyan lehet egy embertelen világban segíteni a bajbajutott Vétkeseken akár tömeges, akár egyéni szinten. Illetve hogyan fog ez a csoport össze és egy kis közösségnek, milyen szokásai lehetnek és a nagy bajban mennyire összetartóak lehetnek egyesek... nem mindenki. A többségnek szüksége van egy csoportra, egy olyan társaságra, ahova tartozhat és megvédi a külső hatásoktól. (Nem is csodálkozom, hogy ez a vágy erősen él a főszereplőnkben, ez szerintem teljesen alap emberi vonás.)

,,Nem tudták megérteni, el sem tudták képzelni, hogy valaki önzetlenül segítsen egy Vétkesen egy másodrendű állampolgáron."

A szerző és az első könyv példányai (wow). Forrás

Ezért ez a mű számomra inkább a problémákkal való szembenézésről szólt, na meg továbbviszi az első üzenetét: a hibából tanulni kell, nem büntetni azt, illetve a szabadság kérdését is megvitatja a szereplőin keresztül.

Ajánlom annak, aki olvasta az első részt és szereti az ifjúsági disztópiát. Aki nem szereti a YA műfaj idegesítő jellemzőit, óvatosan bánjon vele, de én akkor is ajánlom, mert a szereplő kiállásáért és bátorságáért megérdemli a bizalmat. Jó, nem egy bonyolult összetettségű drámát kapunk, de éppen ezért olvasható könnyen, az pedig, hogy a szereplő az önző dolgai ellenére mégis jól választ, megérdemli a szeretetet.


Tetszik ez az idézet:

,,Gyógyulófélben van, igyekszik hegedni, megtalálni a helyét a fiú testén [a seb]."

- Egyéb -

Török és magyar


Egyik sem tetszik igazán.

---